E. Zoltánné (Budapest)
“2006 decemberében észrevettem, hogy a bal mellemen valami rendellenesség van, – homorú lett – mivel közeledtek a karácsonyi ünnepek gondoltam, hogy majd az ünnepek után elmegyek az orvoshoz. 2007 januárjában elmentem a háziorvoshoz, ő elküldött a szakrendelőkbe (röntgen, labor, mammográfia stb.). A leletekkel visszamentem a háziorvoshoz , aki rögtön intézkedett. Beutalt az azóta megszűnt Szabolcs utcai kórházba, ahol jan.31-én megműtöttek és a bal mellemet eltávolították. Február 12-én elbocsájtottak, és márciusra visszarendeltek kemoterápiára. El is mentem, de amikor megláttam az ott várakozókat, megijedtem a rám váró jövőtől és hazamentem legyen, aminek lenni kell elhatározással. Én még idáig nem láttam ennyi elesett, halálsápadt és mégis bizakodó embert.
Megéltem közel 68 évet, és nem sűrűn jártam orvoshoz és nem ilyen véget képzeltem el magamnak. Volt pár ismerősöm, akik jártak besugárzásra és kemoterápiára, mindig rosszul voltak és a végén úgyis a temetőben kötöttek ki, sok szenvedés után. Elmentem az onkológiai rendelésre, az orvos rábeszélt, hogy a kerülthez tartozó Bajcsy Kórházba vegyem igénybe a kemoterápiát. Odamentem, de félúton visszafordultam, mert eszembe jutottak a Szabolcs utcai várakozók.
Az onkológus ezután, felírt tablettás gyógyszereket, amelyek elmondása szerint valamelyest helyettesíthetik a kemoterápiás kezelést. Szedtem is rendesen az előírás szerint vagy másfél évig, de közben elkezdett erősen hullani a hajam. Fél évenként el kellett menni az Uzsoki úti kórházba izotópos vizsgálatra. Az első két vizsgálaton nagyjából rendben voltam, nem romlott az állapotom. Félve a teljes hajkihullástól, hanyagoltam az orvosság szedését, amit ma már bánok, mert az után is hullott, hogy nem szedtem a tablettákat. A harmadik izotópos vizsgálat eredménye lesújtó lett, és már nem is éreztem magam jól
Egyre erősödő hát-derék és térd környéki fájdalmaim lettek. Felírtak fájdalomcsillapítókat, amik használtak is, meg nem is, mert éjszakánként nem tudtam aludni a fájdalomtól- csak nyögtem, meg megint beszedtem és kába is voltam. Egyszóval szörnyű volt. Már felkelni sem bírtam. Felfekvésem is volt.
Ekkor hallottam a cérna-beültetéses módszerről, úgy gondoltam ennél rosszabb már semmi sem lehet, mint ami most van, hát megpróbáltam. Az első kezelésnél úgy kellett felsegíteni a kezelőasztalra és számomra hitetlen eredménnyel járt. Nem kellett fájdalomcsillapítókat szednem, jól aludtam és a közérzetem is javult. Már nem használok járókeretet, segítség nélkül felmegyek a kezelőasztalra és napközben nem fekszem. Számomra ez csoda!
Minőségi életet tudok élni, jól alszom, jó az étvágyam és már a kertbe is kijárok keret nélkül, kiülök a fa alá napozni. Fájdalomcsillapító tablettákat nem szedek, csak azt a hydan bogyókat és az articsóka teát iszom, amit Le doktornő ajánlott. Egyedül azt a csonterősítőt szedem, amiz az onkológus felírt.
Hálám és köszönetem Le doktornőnek és csapatának.”
M. István
“2007 januárjában, diagnosztizáltak csecsemőmirigy rosszindulatú daganattal ez egy meglehetősen ritka daganatos betegség, egyébként a többi eredmény negatív volt. Március. 23-án megoperáltak a Tüdő Kórházban, majd kemoterápia után. Sugárkezelés az országos onkológiai központban.
A kezelések hatására a fizikai és kedélyállapotom romlott, de tudtam is hittem, akartam, hogy fel kell épülni a műtét után. (Nem meggyógyulni) és teljes értékű emberré kell válnom. A táppénz státuszom 2008 márciusában megszűnt, és rokkant nyugdíj lettem. 2008 januárjában kezdődött a kezelésem a doktornőnél, az első időszak meglehetősen fájdalmas volt, de a kedély és fizikai állapotom egyre jobb lett. Tudtam és hittem, hogy ez csak egy rossz álom volt. Nagyon pozitívan álltam a változásokhoz, és ebben a doktornő és kollégái sokban segítettek.
Aki most rám néz, és régóta nem látott, azt mondja, hogy nem lehetséges, hogy beteg voltam. Nagyon köszönöm a doktornőnek a cérna-beültetés gyógyító hatását.”


